Egy sikertelen maraton története

Készülök a maratonra

Készülök a maratonra

Esti kocogás tanulságai

9100 m

2015. szeptember 28. - viharjaro

1. Rövidtávot hagyjuk a sprintereknek. 9 km alatt nem lehet rájönni az élet értelmére, de még egy kellemes futóritmus sem alakul ki ennyi idő alatt.
2. Hideg időben is jólesik a sör futás után.
3. Kényelmesen futni csak csukott szájjal lehet. Tisztitsuk ki jól a felső légutakat, ellenkező esetben a futás nem áll másból, mint orrfújás, krákogás és prüszkölés...

A bejegyzés trackback címe:

https://keszulokamaratonra.blog.hu/api/trackback/id/tr577848090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Via Mala 2015.10.06. 20:20:32

Ha összesen csak annyit készültél a maratonra, mint amit a blogodban összeírtál (összesen nincs 20 km sem?), akkor nagyon meg fogsz a maratonnal szenvedni, tök mindegy, hogy nyitott szájjal vagy csukottal futsz. Nem mondom, hogy nem gyötröd magad végig rajta, de nem lesz egy pozitív élmény.
A felkészületlenség akár végzetes is lehet: épp a közelmúltban volt két futóversenyen is haláleset, de ne menjünk ilyen messzire, egy Achilles-ín szakadás sem épp a gyönyörök csúcsa.
Nem árt(ott volna) az okosabbakra hallgatni a mozgasvilag.hu -n és az edzesonline.hu -n .

viharjaro 2015.10.07. 09:38:45

Egy igazi hozzászóló! El sem hiszed, mennyire örülök neked! Engedd meg, hogy - mint legelső hozzászólómat - egy virtuális sport szelettel ajándékozzalak meg:
m.cdn.blog.hu/in/inphoto/image/085/vs1.jpg
Teljesen igazad van! A verseny/rendezvény hevében könnyen előfordulhat, hogy túlfeszítjük korlátaitainkat - testi épségünk kárára. Egészségesebb (és felelősségteljesebb) lenne maratont futni egy csendes szombat délelőtt a Margit-szigeten körözve - és ha közben érezzük, hogy fáj, akkor hazamenni. Nekem sajnos gyengeségeim közé tartozik elmenni a végsőkig :(
Viszont a teljesítmény - a szenvedések ellenére - mindig pozitív élmény. Hadd meséljem el legsikertelenebb teljesítménytúrámat: mikor eltévedtem éjjel a Zemplénben. Három órán keresztül bolyongtam árkon bokron keresztül egy sötét erdőben egy pislogó fejlámpával, 90km-rel a lábamban, mire végre pirkadatkor visszataláltam a faluba, amerre az út vitt. Kész, feladtam, nem megy tovább. De a buszmegállóba érve láttam, hogy csak több mint 4 óra múlva jönne az első busz. Nem tehettem mást: végigbicegtem a hátralévő 20km-t és mégis jókedvűen értem be a célba, még épp szintidőn belül. Mert a cél saját fizikai korlátaink átlépése. Persze 60 kilósan, 180 centivel az ember könnyen feszegeti a határait. De teljesen igazad van, sokkal több bölcsességre lenne szükségem megtalálni az egyensúlyt a felelőtlenség és a korlátfeszegetés között...
süti beállítások módosítása