A 4 órás és a 4 óra 30 perces iramfutók közt indultam, azaz kb. ennyi időn belül szerettem volna célba érni. Ez egy kényelmes, teljesítménytúrásoknak való tempó. Nem volt megerőltető, végig az orromon lélegeztem, pulzus se ment fel. A táv első harmada jól ment. Szép helyeken futottunk, jó sokan voltunk. Budára érve aztán egyre lassabb és lassabb lettem, kezdtek elhagyni a velemfutók. Az alagútnál (18 km)  már nem élveztem a futást (ami, a teljesitménytúrákból tudom, hogy rossz jel). 20 km-nél egy frissítőpontnál meg kellett állnom, de már a séta sem esett jól: nagyon fájtak a lábaim. Ekkor előztek meg a 4:30-as iramfutók. Ekkor már tudtam, hogy nem fog menni. Gondoltam, a parlamentig azért jó lenne kihúzni, és a táv hátralevő részén majd a 70-es troli segítségét kérem, de az Erzsébet híd után (27km) nem bírtam lépni se. Ilyet még soha nem éreztem a lábaimban, pedig jópárszor bejárták már velem a világot széltibe-hossziba. Egy aluljáróban leléptem, és csak a fogamat összeszorítva tudtam elmenni a Vörösmarti térre a földalattihoz. Nem tudtam se állni, se ülni. Egyszerre három kapaszkodót fogtam, és úgy tartottam magam a karjaimmal a metrón. 21 km (+6 km szenvedés). Álmomban se gondoltam volna hogy így leépültek a lábizmaim öt év alatt...

Szerencsére a hűtő nem olvadt le.

És ma egy nap alatt többet futottam, mint előtte idén összesen.

De sajnos ez kevés volt.

Minden tiszteletem a maratonfutóké!

A blog a végéhez ért. Nincs más hátra, mint kitalálni, miről szóljon a következő! Kérlek, segíts a témaválasztásban! (Lehetőleg azok szavazzanak, akik végigolvasták a blogot, nem hosszú.)

Fel kell készülni a legrosszabbra is! Lehet, holnap a maraton alatt áramszünet lesz otthon, leolvad a hűtő, és meleg sör fog várni, ha hazaérek.

Vagy lehet, kidőlök félúton. Nem bírom majd szusszal, elfáradok és feladom a versenyt. Ez esetben biztosan nem lesz kedvem blogbejegyzést írni, ezért gondoltam megírom inkább előre a "Nem sikerült" cikket.

Íme:

Minden résztvevő kap a rajtszáma mellé ajándékba egy emlékpólót is "30. Vegyes- és italbolt Budapest maraton / 42km" felirattal. Az enyém sajnos vállban szűk lett. Úgysem hordanám, minek így lefutni...

Hogyan NE készüljünk a maratonra?

Úgy hogy NEM készülünk rá!

Meg is lesz az eredménye!

u.i.: jövőre inkább a Rockmaratonról indítok blogot!

Ennyire futotta.

De legyünk optimisták, hátha verőfényes napsütésre ébredünk vasárnap!

u.i: a rajtszámomat átvettem :)

u.i.2.: most tényleg biztosítótűvel át kell szúrnom az esőkabátomat? Nem fog befolyni a víz a lyukon? :(

Nem célom meteorologiai blogba átmenni, de tény, hogy esik az eső. Ez persze októberben nem meglepő. Milyen hatása lehet ennek a közelgő maratonra? Mivel a maraton nem fedett pályán zajlik, hanem kint a szabadban, ezért törvényszerű, hogy a futók és az eső találkozni fognak. A futók hatására az eső struktúrája jelentősen meg fog változni a talaj közelében: az addig szabályos esőcseppek szétkenődnek a futók felületén benedvesítve ezzel őket. Ez - az esőcseppek halálával járó folyamat - kellemetlen érzéssel töltheti el a futókat. A kellemetlen érzés megszűntetésére két lehetőség adódik: a verseny folyamát megszakítva fedett helyre vonulni, vagy szaporább tempóra kapcsolva gyorsan letudni a hátralévő kilométereket (és ezután vonulni fedett helyre). Magyarán kevesebb célbaérő de jobb átlagos időeredmény várható.

Kicsit olyan a maraton útvonala, mint amikor egy kisgyerek összefirkál egy Budapest térképet. Tény: hosszabb a maraton, mint a város, ezért össze kellett hajtani az útvonalat, hogy elférjen benne. Próbáljuk meg kibogozni:

A Hősök teréről indulunk az Andrássy utat követve néhány vargabetű után érve el a Margit hidat, hogy hosszában keresztül fussunk a hasonló nevű szigeten is. Eddig 10km. Az Árpád hídtól a pesti dunaparton futunk a Lánchídig, majd a budai oldalon - az Alagútnál egy kis kunkort téve - a Duna jobb partját követjük egészen a Lánymányosi hídig (23km), majd - mikor észrevesszük, hogy mégsem jó az irány - gyorsan megfordulunk és a Szabadság hídon átkelve a pesti oldalon is kicsit futkározunk össze vissza, míg eszünkbe nem jut, hogy a Margit-szigeten felejtettünk valamit. Nosza gyorsan vissza, el egész az Árpád-hídig (32km, itt már nem szégyen feladni), Végig a szigeten, majd - lehetőleg minél nagyobb kerülővel - irány a Nyugati (38km). De mivel vonat nem jár a Hősök tere felé, ezért a Dózsa György úton haladva gyalogosan közelítjük meg azt. Aki idáig elér, megérdemli, hogy még a Városligetben is szaladjon egy kis kört a Vajdahunyadvár körül.

Náthásan nem jó futni. Nem baj, a maraton előtti héten már úgysem érdemes megerőltetni magunkat. Sőt, az a jó, ha kilométerhiány alakul ki a lábunkban, ami - mint egy kifeszitett rugó - szippantja majd magába a kilométereket a nagy esemény napján. Csak nézünk jobbra, nézünk balra (a célban) és értetlenül csóváljuk a fejünket: ennyi volt?

A helybenfutás is hasznosabb, mint a karosszékben sörözés. Persze csak a maratonra készülés szempontjából!

1. Rövidtávot hagyjuk a sprintereknek. 9 km alatt nem lehet rájönni az élet értelmére, de még egy kellemes futóritmus sem alakul ki ennyi idő alatt.
2. Hideg időben is jólesik a sör futás után.
3. Kényelmesen futni csak csukott szájjal lehet. Tisztitsuk ki jól a felső légutakat, ellenkező esetben a futás nem áll másból, mint orrfújás, krákogás és prüszkölés...

Ma sikeresen teljesítettem a Mahunka Imre futóversenyt! Igaz, az esős idő miatt a verseny sajnos elmaradt, de kárpótlásul azért adtak egy emléklapot a sikeres teljesítésről.

Amint lehetőségem lesz rá, be fogom szkennelni ide.

Minél felkészületlenebbek vagyunk, annál hamarabb esünk át a holtponton.

Az ember kíváncsi. Rákerestem, mások hogyan készültek a maratonjukra. Igazán érdekes ötleteket találtam:

A mozgasvilag.hu egy minimum 25-km-es próba futást javasol a maraton előtti 6 hétben.

Az edzesonline.hu "5 hónapon keresztül heti 5 futóedzést" ajánl.

Mig a lefutomamaratont.blogspot.hu szerint: "fussunk heti  42-45 km-t legalább fél éven keresztül. Ez a minimum." és "nem árt, ha a maratoni előtti évben az ember lefut 1000 km-t"

Durván hangzik. 1000 km majdnem ide Ázsia.

Ehhez képest - elismerem - az én eddigi 4500 méterem nevetségesnek tűnik. Bevallom, nem is indulnék a maratonon, ha áprilisban már nem fizettem volna be a nevezési dijat. De hát ha már akkor kidobtam a pénzt rá, egy kicsit hadd kocogjak én is a városban. Hátha eljutok a Bazilikáig legalább.

De minek is neveztem én akkor?!

...pont azért, hogy legyen alkalmam egyszer 42km-t futni egyhuzamban. Ugyanis azok is szerethetnek futni, akiknek nincs gyakori lehetőségük rá. Hogy egy hasonlattal éljek: képzeljük el azt a háromgyerekes háziasszonyt, akinek nincs 5 perce leülni a TV elé. És egyszer hirtelelen eszébe jut: mi lenne, ha egyik este elmennék moziba, úgy, mint régen? De közben kétségek gyötrik: - Mi lesz, ha nem bírom ki ülve azt a másfél órát? Hiszen a mozi honlapján azt irják, ne vegyen jegyet az, aki az elmúlt héten nem nézett meg legalább egy szappanoperát. Azt is javasolják, hogy hetente legalább ötször kapcsoljam be a tévémet, hogy elkerüljem az óriásvászon okozta sokkot, meg hogy fizzessek elő legalább 30 csatornára, vagy generáljak legalább 10 gigás forgalmat havonta a youtube-on.

Én is úgy gondolom, hogy felkészületlenül nem érdemes maratont futni. De ha lenne alkalmam fél éven keresztül heti 42-45km-t futni, akkor biztosan az ultrabalatonon indulnék a maraton helyett.

Az idei év első komolyabb futása egy nem túl távoli kocsmába vezetett. Háromkorsós pihenő után a távot visszafelé is teljesítettem.

A lift indokolatlan használatának komoly környezeti és egészségügyi hatásai lehetnek! Ne feledjük, a lift elsősorban teherszállitásra, nyugdijasoknak és kisgyerekeseknek való. Futóknak nem ajánlott.

Már csak harminckettőt kell aludni, és itt a nagy nap! Ideje megkezdeni a felkészülést! Otthoni/családi elfoglaltságaim miatt idén eddig még nem iramodtam neki, de végre eljött ez a nap is:

Ma átfutottam a Petőfi hídon!

500 méter már mögöttem van!

... ezért is gondoltam, hogy első lépésként egy blogot nyitok. No jó, ez már a második lépés, mert az első lépés az volt, mikor még áprilisban leadtam a nevezésemet a budapesti maratonfutásra.

Amit rólam tudni érdemes: 33 éves vagyok és szeretek futni. Ez lesz az első maratonom, és egyben az első "szervezett" futásom. Korábban csak hosszútávú teljesitménytúrákon vettem részt még fiatal koromban. A futás ezidáig a legbelső magánügyem volt.